Második hét

2010.június 18-25.

Matyi egyre nagyobb, no nem is hogy annyit nöt, de már sokkal nagyobbnak tünik, a vonásai sokat változtak. Egyre többet van ébren, a kedvence a bari TV. :)
A pelenkázón van egy papírdoboz, papírtörlökkel, amin báránykák vannak. Azt vettük észre, hogy azt nézi. Bár val. nem a barit, mert az nem túl nagy, csak egyáltalán tetszik neki a doboz. De erre fel, mivel fekete-fehér színt, ill, kontúrokat már egész jól látnak a babák, ill, csak azt, azt is 20-25 cm-es távolságon belül, kinyomtattam neki egy barit és a babakocsiban meg a kiságyban ha ébren van azt szokta nézni, ezért bari -TV :)))

Az elsö két hétben szinte nem is tudtunk kimenni, mert mindig esett és hideg volt. A második héten tudtuk végre kipróbálni a babakocsit, egyelöre kettesben, mert Andreas sokat nem volt itthon. Sétáltunk délutánonként a parkban, az árnyas fák alatt, Matyi jókat aludt.
A szopikázás egész jól ment miután hazajöttünk, 4 orás ritmusban, de aztán jött a nagy meleg, és teljesen megzavarodott. Kéthetesen pénteken elkezdett össze-vissza inni. Volt, hogy két szoptatás szinte egybefolyt, közte pedig sokat sirt. Aztán megint egy jót aludt, és 4 óra is eltelt. Aztán valahogy olyan 3 órás ritmusszerüre állt be, de nem igazán fixre, így sose tudtam mikor fog felébredni, nem nagyon tudtunk semmit tervezni, meg nem is nagyon mertem vele elindulni, mert ha éhes lett, akkor nagyon tud sírni :)

       

Matyi itthon, az elsö hét

2010.június 11-18.

Hétfön, június 14-én hazajöttünk a kórházból.
A nagy kihívás csak most kezdödött. Egyedül kell boldogulnunk. Mondjuk azért volt kis segítségünk, mivel itt a szülésznö még az elsö idöben 8 alkalommal házhoz jön, megbeszélés szerint. Elsö héten háromszor volt itt. Mivel mindenki mást mond mindennel kapcsolatban, ezért úgy döntöttünk csak a szülésznöre hallgatunk. Anyós is ellátott mindket persze jótanácsokkal, hisz ö ráadásul gyermek ápolónö, a kórházban is minden növér mást mondott, hogy felkeltsük-e a gyereket, ha magától nem akar szopni, vagy hagyjuk aludni, hogy adjunk-e plusz tejpótlót vagy ne, ha száraz a böre krémezzük, vagy ne, fürdövízbe babfürdetö igen, nem, adjunk-e cumit vagy ne, pumplájuk a tejet, vagy ne.... stb.

Egy idö után úgyis kialakul, a saját ritmusunk, ill. meglátjuk, hogy mi a jó, de az elején viszont fogalma sincs az embernek. ìgy nagyon jó volt, hogy csak egy valakire hallgattunk.
A szülésznö, Carmen, aki hozzánk jár azt mondta, ne pumpáljunk, a tej beáll magától, de kenjük a gyereket krémekkel, a böre épp átáll, azért száraz, de magától elmúlik, a popsi amíg rendben van, arra se kell kence. Na végül, mivel szépeken telerakja a pelust kicsit piros lett a popsija, azt bekentük, de aztán gyorsan el is múlt.


Hétföre visszatérve:
Addig az volt a gond, hogy nem volt tejem, aztán hirtelen túl sok, a melleim majdnem szétpattantak, hütenem kellett bevagdosott hideg káposztalevéllel, csak ajánlani tudom, csodaszer :)
Hétfön mikor hazajöttünk Andreas szabin volt, aztán kedden sajna dolgoznia kellett.
Mélyvíz :)
De egész jól kijöttünk egymással. Matyi sokat aludt, de sokat és ügyesen szopikázott is, kb. kétóránkét éhes volt, és kb. 1 órát tartott míg sikerült jóllaknia. Ìgy két szoptatás között alig volt kis szünet, ettöl persze kikészült a mellbimbóm, no meg aludni se nagyon volt idöm, az elsö éjszakák is ebben a ritmusban teltek, így órás ritmusban kb. 4 órát sikerült összesen aludnom.

Aztán szerdán meg csütörtökön Andreas itthon volt, így kicsit többet tudtam én is pihenni. No meg Matyi is átált, és nem ivott már olyan gyakran. Elég hamar beállt egy nagyon kellemes 4 órás ritmusra, viszont még mindig 1 órát tartott mire jóllakott, peluscsere.
Ez sajna még mostanáig nem változott. Elég hamar elalszik a cicin, de persze még koránt sincs tele. ìgy 2-3-szor iszik egy szoptatás alkalmával, közben böfi, peluscsere, hogy felébredjen.

Aztán az éjszakák is jobbak lettek, már csak kétszer, vagy olykor csak egyszer kelt fel.
De persze ha órákat fent van az ember éjjel, nem tud olyan jól aludni. ìgy estére mindig nagyon fáradt vagyok, olyan 7-8 körül minden nap tudnék aludni.
Egy szobában alszunk, de ö a saját kis ágyikójában.
Aztán az esték elég húzósak, akkor szokott többször sírni, val. fáradt is, hamarabb elalszik a cicin, de még éhes, így kb. 2 órát eltart mire tele lesz, és kb. még fél orát míg elalszik. Viszont cserébe ilyenkor elég jól elalszik, van, hogy este 10-töl 2-ig, vagy olyan is volt, hogy 5-ig aludt egyhuzamban.

Szülésznö háromszor volt itt az elsö héten, szépen fejlödött Matyika. A kórhazból 3220-g-mal jöttünk el, de ez normális, hogy az elején kicsit leadnak. De az elsö héten már visszaszedte a születési súlyát.

   
   

Az elsö közös percek, órák

A hosszú órák után hirtelen a kezemben tarthattam a mi kis fiúnkat.
Az elsö dolog ami mindkettönknek feltünk miután a kezemben tartottam, hogy milyen hosszú körmei vannak és milyen szép formás kisbaba. Sírni nem sírt nagyon, legalább is, nem olyan vészesen hangosan, de azért persze jelét adta, hogy igen, megjöttem.
A szülésznö azt mondta úgy néz ki, mintha egy héttel késöbb jött volna, és nem korábban :)
Az elsö vizsgálatnál minden rendben találtak, szuper egészséges.

Miután engem össze kellett varrni, ezért Andreas gyorsan el kellett, hogy vágja a köldökzsinórt, hogy én újra az ágyra fekhessek és elláthassanak, közben a mellemen volt a kisbabánk, szopikázni próbált, de az még nem nagyon ment, no meg nem is volt még mit.
Aztán megvizsgálták, Andreas megfürdethette és felöltöztette, közben én is kész voltam.

Névdilemma

Már megszületett a kisfiúnk, de még nem tudtuk megmondani, hogy is hívják.
A szülésznö kérdésére, na és hogy hívják, azt mondtuk még holnapig gondolkodunk. Aztán végül nem kellett ilyen sok idö, kb. 1 órával a születés után döntöttünk. Elözöleg megbeszéltük, hogy vagy Lukas vagy Matthias lesz a neve, a többi variációt kizártuk. De ahogy néztük a picit a karjainkban nem tudtuk megmondani melyik név illik hozzá jobban. Mindkettö valahogy. Próbáltuk mindkét néven szólítani, hogy reagál-e valamit, de ez se segített.
Aztán Andreas már egyre inkább a Matthias felé húzott, és azzal érvelt, hogy Lukas nagy divatnév itt Németországban, sok-sok gyereket hívnak Lukasnak, no meg hogy magyarul akkor lehet Matyinak hívni, és ha majd elmeséljük neki, hogy Luke-nak hívtuk Luke Skywalker után, és ezért lett Lukas a neve, nem mert a név annyira tetszett, lehet annyira nem örül majd.

No így meggyöztük magunkat, hogy Matthias a jobb választás és hivatalossá is tettük.

Kb. 2 és fél órát voltunk a születés után még a szülészeten, kaptam ebédet, mindjárt fel is tudtam ülni, és enni.
Aztán még én is letusoltam. Kicsit remegö lábakkal, de ment :) aztán felvittek az osztályra, Andreas hazament kicsit pihenni, meg mi is pihiztünk egy keveset.
Andreas jobban kikészült mint mi ketten.

Aztán délután meglátogattak anyósék mindjárt. Meg Andreas huga. Késö du. Andreas is visszajött.

Az elsö nap Matyi is fáradt volt a szüléstöl, hisz mégis csak hosszan tartott, de nagyon ügyes volt, és nagyon jól bírta, szívhangja végig rendben volt.
Sokat aludt, abszolút nyugis volt, elsö éjszaka is csak egyszer ébredt fel. A szopikázás annyira nem ment még, 2-3szor megpróbált inni, aztán feladta.
De nem adtuk fel, igyekeztem sokszor a mellemhez tenni, motiválni, de elsö két-három nap nem jött semmi és ez nem nagyon tetszett neki, szóval végül mivel már nagyon éhes volt kapott pluszba tejpótlót cumisüvegböl a második nap este.
Amíg a kórházban voltunk hétfö délig így ment, hogy elöször cici, de nem jött semmi, aztán cumisüveg. De akkorra már 10 percet kb. szopikázott, egyre kitartóbb lett.
No, aztán hazajöttünk, és már éreztem hogy a melleim kb. kétszer akkorák lettek mint elötte, és iszonyú kemények. Végre tej :))
ùgyhogy hétfön már tudott is jól inni, nem is kellett plusz tejpótló.

     

Matyi születésének története

2010. június 11-én 10.22-kor meglátta a napvilágot kisfiúnk Matthias Létang.
Büszke 3450 g súllyal és 53 cm-rel.


De ugorjunk mindjárt vissza az idöben az elözö napra, mikor is a fájások kezdödtek. Elöre persze az elsö szülésnél nem tudja a kismama mire számítson, de bíztam benne, hogy a szülés komplikációmentesen zajlik majd, hisz a terhesség alatt sem volt semmi gond.
De hogy aztán végül az elsö fájásoktól összesen 19 óra fog eltelni míg a kisfiam a karjaimban tarthatom nem gondoltam. No, meg azt sem, hogy a hosszú idö ellenére nem tünik majd ilyen hosszúnak.

Június 10-én, csütörtökön, egy héttel a számított születési idö elött reggel már gondoltam, hogy na ebböl ma lehet valami. Hasfájással ébredtem és kicsit véreztem is. De nem aggódtam, mert de. épp a nögyógyászhoz kellett mennem, viszont elökészitettem mindjárt a kórházi cuccokat, ha esetleg már nem jönnék haza, Andreasnak ne kelljen keresgélni.

Az orvosnál aztán kicsit elszomordtam, mert az elözö alkalmakkal ellentétben, a CTG-n szinte egy fájás sem volt látható. Ami meglepö volt azok után, hogy hetekkel elötte már elég szép hegyeket írt a gép, és a doki már eléggé aggódott, hogy idö elött megszületik a pici, és akkor még csak a 35. héten voltunk túl a 40-böl.
Aztán megvizsgált, azt mondta a méhszáj kicsit nyitva, de még nem igazán néz ki úgy, hogy megindulna a szülés ma, meg hát 30 fok meleg van, a babák általában nem jönnek, ha ilyen meleg van. Lehet 2-3 nap múlva talán, de azért következö hétre adott még idöpontot.
Hát nem kellett már ilyen sokáig várnunk :))
A hasfájás és a vérzés se múlt el, és du. már egyre inkább azt éreztem valami történik.
Du. 4-körül a sogórnömékkel mentünk a helyi strandra, na és ott éreztem, hogy ez már tényleg fájás, de akkor még rendszertelenül.

Andreas olyan 6-7 körül jött haza, akkor még megvacsiztunk, de már nagyon nem tudtam enni, izgatott is voltam, és közben már rendszeresen 5 perces fájásaim voltak.
Még gondoltam is, ez aztán gyorsan ment, lehet még éjfél elött meg is születik a kis pocok.
Táska bepakol autóba, irány a kórház. Közben meg is kellett állnunk annyira kellett már kapaszkodnom. Aztán a nagy csalódás. A fájások bár rendszeresek és erösek voltak, de nem nyitották egyáltalán a méhszájat, túl rövid ideig tartottak, és nem a méhszájra hatottak ki, hanem a hátamban éreztem öket egész idö alat. így a szülöszobára nem vettek fel, vagy az osztályra felvesznek vagy hazamehetünk ha gondoljuk, mondta a szülésznö, lehet elmúlnak a fájások, lehet hogy átváltanak. Adott két tablettát, hogy kicsit lazuljak, meg hogy tudjak aludni.
Na alvásból nem lett semmi, bár a tablettától álmos lettem, de 2-3 percnél tovább nem tudtam lehunyni a szemem. A fájások nem múltak 5-10 percenként jöttek. Mikor már nagyon nem birtam feküldni, ülni, beültem a kádba, a meleg víz jól ellazított, két órát áztam a kádban, közben Andreas végig mellettem ült és fogta a kezem, ö sem aludt egy szemhunyásnyit sem.

Hajnali 4-kor már még jobban erösödtek a fájások, akkor ismét a kórházba mentünk, 3 cm-re nyitva volt a méhszáj, felvettek a szülöszobára, csináltam meg CTG-t, szívhangot, fájásokat nézték, minden rendben volt, elküldtek még kicsit sétálni. De aztán kb. 1 óra elteltével visszatértünk, mert már szinte szünet nélkül jöttek a fájások, nem tudtam tovább sétálni.
Ez volt a legrosszabb rész, a legerösebb fájások, szinte szünet nélkül. De a szülésznö meg a doktornö is biztattak, hogy nagyon jól csinálom, jó a légzötechnikám.
A szülésznöt már ismertem az elökészitöröl, a doktornö egy fiatal orvos volt, ö is nagyon kedves.
Akkor megpróbáltam megint a kádat, ültem bent kb. 1 órát, de ott se lett jobb.
6-kor váltás volt, új szülésznö jött, a fönökasszony, akit szintén ismertem már, ill. Andreas is mert a Sadinak rokona.

Akkor már azon a ponton voltam, most kell valami fájdalomcsillapítás, mert már nem bírom. Ekkor már a hangom is hallhatta mindenki.
Két megoldás volt vagy egy dolantin injekció, vagy gerincérzéstelenítés, habár utóbbit annyira én se akartam, meg Gabi, a szülésznö is azt mondta, hogy szerinte hagyjuk a PDA-t, mert már nem fog nagyon sokáig tartani, akkor már 5 cm-nél tartottunk. A dolantin mellett döntöttem, ez tényleg jó megoldás volt, elég jól enyhítette a fájásokat, és két fájás között kicsit el is bóbiskoltam.
Így telt el még kb. 1-2 óra, aztán hírtelen már 8-9 cm-nél tartottunk, a magzatvizem nem folyt el, a szülésznö megrepesztette a magzatburkot, hogy a pici utat csináljon magának. Aztán már nem tartott sokáig és a tolófájásoknál tartottunk. Kemény harc volt, míg végül világra jött, 82 percig tartott még. Amennyire jól lélegeztem a fájások alatt, annyira nem ment a tolás.
Na de végül sikerült, szülöszéken, ülés pozicióban. Gátam szakadt, így varrni kellett. Fájdalom szempontjából a tolófájásokat, meg ahogy a baba jött, és a szakadást már nem éltem meg olyan fájdalmasnak mint elötte a vajúdást. Mára pedig már szépen gyógyul a varrás.